az elengedés lépcsőfokai
az elengedés lépcsőfokai.
az első amikor neki azt mondod, légy boldog. és úgy is gondolod. azt érzed, hogy neki jó kell legyen, még azon az áron is hogy nekem rettenetes. megélem az ő boldogságát de felkészülök a második lépcsőfokra.
a második hogy ott belül, aki bennem él (Ő), azt is el kell engedni. meg kell szüntetni a kötödéseket a belső beszélgetéseket. abba kell hagyni hogy az álmokat és a vágyakat. megszüntetni mindent ami hozzá köt. megszabadulni és felszabadulni. ledobni a holt (most már az) terhet és megkönnyebbülni. kiölni az idegeket a hozzá kapcsolódó szálakat. ez a belső elengedés.
az első nélkül nincs második. ha Ő nem tudja hogy szeretve van nem tud ő sem segíteni. az emberek általában reménytelenül szerelmesek valakibe aki ezt nem is tudja (de azért valószínűleg érzi!!!!) de ha nem is mondják meg ezt a másiknak akkor az sem tud segíteni. segíteni az igazság felismerésében. persze komplex ez mert sokszor a másiknak kell az érdeklődés a segítség. titokban még talán tetszik is az hogy valaki rajong értünk. de azért inkább zavaró, főleg ha szembesítenek is vele. akkor kiderül mit akar a másik. ennek meg kell történni és akkor lehet a második lépcsőre lépni. akkor már lehet a külső elszakadás után a belső elszakadás munkáját elvégezni. az első lépcső nélkül a belső szálak minduntalan visszakapcsolódnak. a kedves egy szavával egy tekintetével tudja visszaépíteni azt amit az ember napokig bontogat. ezért kell lépésről lépésre haladni.
a második lépésnél talán vannak technikák amik segítenek. nekem pld az ha elképzelem hogy más valakivel élem az életem. mindenkinek van olyan ismerőse aki tetszik neki. nekem is. elképzelem hogy vele vagyok. hogyan is kezdenék a vele való ismerkedéssel. semmiképpen nem hasonlítom hozzá. pont az a lényeg hogy kiszorítom magamból. új képekkel kiszorítom a régieket amelyek nem valóságosak és szétfoszlanak de addigra megtették a dolgukat. talán valamelyik képzeletet el is kezdem megvalósítani. kezdek egy új ismerkedést nyitottá válok. ezt ismételgetem mintegy pozitív mantrával programozom önmagam arra hogy töröljön. törlés visszalépés nélkül. és nem gondolok rá. vagyis egyre kevesebbet. mindenkinek másképp működhet persze. de ez a lényeg.
kötéltánc az alkoholizmus és az önutálat, az embergyűlölet és a bosszúállás, a reménytelen szerelem visszasírása határán. önuralom és önszeretet. megbocsátás neki és önmagadnak. a tapasztaltak megértése, megélése és beépítése a személyiségedbe. és a hála megélése hogy általa mennyi mindent tanultál önmagadról.
és ha mindent elvégeztél talán lehettek barátok. de eddig még soha nem tudtam eljutni. ;O)
most állok ... fél lábbal a második lépcsőn egyensúlyozva. próbálgatom elfogadni a tényt, hogy át kell helyeznem a testsúlyomat és mindjárt átteszem a másik lábamat is.
mondom mindjárt!!!! ... mondom átteszem !!!!! ...
- 2008-08-26 11:46:11
- Veynemöynen
- (hozzászólások: 3) Hozzászólás RSS

Ennél sokkal egyszerűbb ha azt mondod, vége, kész, És holnaptól nem gondolsz rá, mással foglalkozol és éled az életed. Működik, hidd el, csak akarni kell. Elvágni a multat, törölni az agyad és kész. Az alkohol csak visszalök és sajnálni fogod magad. Majd ugyis megirod, mire jutottál..